Ismerős-e az a jelenet, amikor apa télen áll a bemelegített autóval a ház előtt, indulásra készen, az anya és kislánya még rohangálnak a lakásban keresik a kulcsot, a fél pár zoknit és egyáltalán nem értik, hogy az apa miért aggodalmaskodik, hogy most már tényleg elkésnek? Vagy az, amikor a házastársak egyike mindent helyre tesz, a másik mottója pedig az, hogy a tegnap még rend volt, ma már lekésted. Miért van, hogy egyik folyamatosan meglepetéseket, újdonságokat szeretne, partnerét pedig kiborítja a „Drágám, van egy ötletem…” kezdetű mondat és mindent szeretne, csak meglepetésbulit nem. Van, aki olyan könnyen ismerkedik, hogy a buszmegállóban egy idegennel is szóba elegyedik és negyed óra múlva már tudja, hogy mennyi a nyugdíja; és van, aki még legközelebbi ismerőseivel sem oszt meg személyes jellegű információkat, harapófogóval kell belőle mindent kiszedni.
Mindannyiunknak van olyan tapasztalata, amikor olyat mondott vagy cselekedett, amit egyesek elfogadtak, míg ugyanaz a viselkedés csodálkozást vagy irritációt, dühöt, meg nem értést váltott ki másokból. Másként viszonyul a döntésekhez, az időhöz, másként kezeljük a stresszt és a konfliktusokat, másként mutatjuk ki az érzelmeinket, másként kommunikálunk. Nem jobban, nem rosszabbul, csak MÁSKÉNT.
Pszichológusként, terapeutaként gyakran látom, hogy nemcsak a szervezeti életben, hanem a szülő-szülő, szülő-gyermek, szülő-pedagógus kapcsolatban felmerülő félreértések forrása az, hogy ugyanazokban a helyzetekben teljesen eltérő módon reagálunk. Kommunikációs és érzelmi intelligenciafejlesztő tréningeken sokszor használom David Merrill és Roger Reid amerikai szervezetpszichológusok szociális stílusoknak nevezett CAPS modelljét. A szociális stílus csak a külső, megfigyelhető viselkedésre utal, ez nem egy személyiségtipológia.
Egy személy szociális stílusa az a rá jellemző viselkedésmód, ahogyan a különböző helyzetekben és hatásokra reagál.
Lehetetlen leírni valakit egy megváltoztathatatlan viselkedés stílussal, azonban néhány jellemző viselkedési mintát fel lehet ismerni az egyes típusokban, és ez alapján érdemes velük kommunikálni. A modell lényege, hogy megismerjük egymás erősségeit és fejlődési feladatait és megtanuljunk együttműködni olyan személyekkel, akiknek a teljesen eltérő a kommunikációs stílusa. Az előadás során szó lesz arról, hogy melyik típusnak melyek a sajátosságai, és mennyire tudnak az egyes típusok reziliensek lenni.
