Szeretünk magunkra, mint önálló személyre tekinteni, aki tudatos mérlegelés után racionális döntéseket hoz. Észleljük azonban ennek a korlátait is. Természetes módon ütközik autonómiaigényünk és valahová-tartozásunk, önálló felelősségvállalásunk és támogatottság iránti igényünk, fiatal felnőttkorban, amikor életfeladatunk a származási családunkról levált, ugyanakkor gyökereinket ismerő és erőforrásaikat magunkba építő önazonosság kialakítása.

Noha, főleg érintettként gyakran egyetlen nemzedék sajátosságainak tudjuk be a felerősődő konfliktusokat és az elmozdulás-képtelenséget, a rendszerszemlélet arra hívja fel a figyelmünket hogy minden generáció helyzete hozzájárul a helyzet létrejöttéhez és fenntartásához.

Ily módon, az egyszerre vágyott és félt változás, az érzelmi leválás, az anyagi függetlenedés, a saját út kialakítása és a mellette való elköteleződés életfeladatának meglépése legalább két nemzedék lehetősége és felelőssége. Amíg egymástól várjuk, hogy mozduljon végre, általában minden marad a régiben – ám szidhatjuk egymást napestig. Az előadásban a változás megindítását és előmozdítását célzó jó gyakorlatokat vesszük sorra – a kérdéskör megértését szolgáló összetett magyarázatok keresése mellett.