Az előadásban a hangsúly a megértésre és a reményre helyeződik. Ha
ugyanis „kézbe veszem” és tudomásul veszem azt az életutat, amely a
jelen magányosságához vezetett el, könnyebb elfogadnom magam, sőt több
erőm lesz tenni a dolgom. A megértés mellé annak átgondolása szintén
szükséges, hogy miért érdemes élnem, konkrétan mik a reményeim.